Kézirattár
A Kézirattár a nemzeti könyvtár elsőként létrehozott különgyűjteménye, a maga több mint másfél millió dokumentumával az ország legnagyobb kéziratgyűjteménye.
Fraknói Vilmos kezdeményezésére, Csontosi János irányításával jött létre az 1870-es években. Gyűjtőköre, gyűjtőtevékenysége folyamatosan alakult a gyűjteményezési elvek változásával, finomodásával. A század végén a kötetes kéziratok csoportján belül különválasztották a kódexeket és az újkori kéziratokat, és ezzel párhuzamosan – a Nemzeti Múzeum levéltárának felállításával – leválasztották az eddig itt őrzött levéltári jellegű dokumentumokat.
Alapvető változást hozott a gyűjteményezés elveiben és gyakorlatában a XX. század közepe. Azt a régi tudományos belátást, amely szerint egy alkotó, tudós vagy közéleti személy életműve egységben vizsgálandó, sikerült a tár gyűjteményi struktúrájában is tükrözni; a személyi és intézményi hagyatékokat a korábbi gyakorlattól eltérően már nem osztották szét dokumentumtípusok szerint, hanem egységben őrizték.
A vázolt fejlődést követően ma a Kézirattár gyűjteménye a következő gyűjteményi egységeket foglalja magában:
– kódexek és kódextöredékek,
– kora újkori és újkori kötetes kéziratok,
– levelestár,
– személyi és intézményi hagyatékok (az úgynevezett fondok), valamint
– az analektagyűjtemény, a kisebb terjedelmű egyedi kéziratok csoportja.
Színháztörténeti és Zeneműtár
A Magyar Nemzeti Múzeum Közgyűjteményi Központ Országos Széchényi Könyvtár zenei gyűjteménye 2024-ben ünnepelte fennállásának századik évfordulóját. Jóllehet a Nemzeti Múzeum gyűjteménye már korábban is őrzött zenei vonatkozású dokumentumokat, egy önálló Zeneműtár – korabeli elnevezésében Zenei Osztály – felállításának gondolata csupán a 20. század elején vetődött fel, melynek megszervezésére Isoz Kálmán (1878–1956) főkönyvtáros kapott megbízást.
A Zeneműtár mai állománya hozzávetőlegesen 18.000 kottakéziratot, 170.000 nyomtatott kottát, igen jelentős operai- és színházzenei, hagyatéki és hangzó gyűjteményt, megannyi zeneelméleti, szöveges kéziratot és zenei vonatkozású fényképet foglal magában a 16. és a 21. század közötti időszakból.
Nemzetközi viszonylatban is több kiemelkedő részgyűjteményt mondhat magáénak a Zeneműtár. Ilyen például Bártfa város (ma Bardejov, Szlovák Köztársaság) Szent Egyed templomának több mint hetven szólamkönyvből álló kottatára, amely átfogó képet ad a 16–17. századi Magyarország városaiban használatos gazdag nemzetközi repertoárról. A nemzeti könyvtár zenei gyűjteménye őrzi továbbá olyan, nemzetközi érdeklődésre számot tartó zeneszerző műveit, mint Joseph Haydn (1732–1809) vagy Liszt Ferenc (1811–1886). A gyűjtemény rajtuk kívül számos jelentős 20. századi és kortárs komponista autográfját őrzi – közülük ráadásul többen saját döntésük szerint adományozták a nemzeti könyvtár zenei gyűjteményének kompozícióik kéziratait. Így tett például a nemzetközi hírű zeneszerző, zongoraművész és karmester, Dohnányi Ernő (1877–1960) és Balassa Sándor (1935–2021) is.
