A napló a szöveguniverzum egyik legrétegzettebb műfaja. Elsőrangú forrás a történeti diszciplínák számára, a társadalom- és politikatörténettől a művelődéstörténet ágain át egészen a hétköznapi élet tárgyi kultúrájáig. Az irodalomtörténet folyamatában a 19. század hozott jelentős gazdagodást a napló – és a hozzá közel álló levél és önéletírás – műfajában, az élettörténetet és kort dokumentáló személyes szöveg mellett, egyes szerzőknél egyenesen ennek ellenében, szépirodalmi munkává vált, melyet a közönség is szépirodalomként olvasott. Az utóbbi évtizedek irodalomtudománya számos újabb vizsgálati szempontot – valóság és fikció viszonya, önreprezentáció, kultuszképzés, műfaji differenciálás – bevonva fokozott érdeklődéssel fordul a napló felé.